-Mesélj! Milyen?

-Jaj, te.. Ez nem is lehet igaz... Álmaim nője. 

-Na ó, de milyen a csaj?

-Hát, gyönyörű... Képzeld tele van az orra szeplővel, teljesen elgyengülök tőlük.

 Gyönyörű zöld szeme van,  nem is láttam ilyet. Hófehér a bőre, egészen ritka, még nem volt ilyen csajom. És a lábai!!! Látszik, hogy sportol, öregem.

-És jól kijöttök?

-Minden tökéletes! Tudunk beszélgetni mindenről, és ami nekem nagyon fontos, tudod: imádja  a természetet és az állatokat. Ráadásul olyan pedáns és rendszerető, hogy ilyet, manapság nem nagyon látok.

-Öregem. Irigyellek. Mekkora szerencséd van neked!

.......

-Tényleg szakítottatok?? Nem hiszem el!

-Pedig..

-De mi történt? Teljesen odavoltál érte.

-Te, ez a nő agyamra ment a pedantériájával. Mindennek a helyén kellett lennie. Nem bírtam már, komolyan.

-Hm.. Pedig olyan sok közös élményetek volt, állandóan ezekről áradoztál.

-Te, ez a nő folyton menni akart. Kirándulni, biciklizni, és állandóan vinni kellett a kutyáit. Hát  és most a kutyámmal megyek mindenhová, vagy azzal, akit szeretek? 

-Hát.. nagyon sajnálom. Olyan szép lány volt.

-Igen, végül is az, de az a halottfefér bőre azokkal a szeplőkkel... Soha nem tudtam megszokni. Meg azok a túl izmos lábai... És, ahogy néha nézett rám azokkal a hideg zöld szemeivel.. Nem volt az esetem, az

 az igazság.

 De, figyelj... van most  egy nő... Te...  Nekem találták ki. Olyan édes kis picike az egész csaj, gyönyörű szőke haja van, tudod, még szőke csajom sosem volt, valahogy idegenkedtem tőlük... de EZ!!! És a

  melle alatt az az anyajegy... teljesen elgyengülök tőle...