Tűz ütött ki, abban a házban, ahol itt Los Angelesben lakom. Soha azelőtt ilyen félelmet nem éreztem. Képtelen voltam logikusan gondolkodni, és a pániktól teljesen megbénultam. Megrendítő élmény volt ez a félelemnek való kiszolgáltatottság. Ki kellett, hogy írjam magamból.

 

Ahogy megláttam a tüzet

elfogott egy ősi rettenet.

Ismerős volt minden, ahogy

lángok csaptak ki.

 

Néztem az izzó erőt,

ahogy  táncában könyörtelen elmerült,

kiszámíthatatlan’ lihegett sárgát-vöröset,

néztem, ahogy bármit, ami elébe került,

szilárd hatalommal birtokba vett.

Szemem előtt képek peregtek,

ahogy a tűz elevenen felfalja testemet.

Mennyire ősről jövő iszonyat ez,

hasított belém...

Sejtjeim üzenték, hogy kínok kínja vár,

emlékeztem valahol,

tudtam, hogy mi ez.

Mindent elmesélt egy felsőbb emlékezet.

Ezt gondoltam akkor:

Istenem, az ember már mennyit szenvedett.

És hiába minden, az új élet sem felejti, amit ember elszenvedett…

                                                                                                                                                   2017 március 29. LA